Kedves Tanácsadók!

Az alábbi kérdésem merült fel az elbocsátással
kapcsolatosan, ha letelik a védettségem a kisfiam 3 éves
kora+1 hónap letelte után.
Ha jól tudom, amennyiben a munkáltató a közös
megegyezéssel kíván megválni tőlem, előfordulhat, hogy az
engem megillető járandóságokat (végkielégítés, stb.) nem
fizeti ki...
Bár eddig ilyen nem fordult még elő még a cégnél, de sosem
lehet tudni, nehogy pont én essek ebbe a hibába...
(A munkáltató egyébként jellemzően +1 havi bért szokott
felajánlani a közös megegyezéssel való elbocsátás esetén
a végkielégítés, felmondási idő kifizetése mellett, nem is
értem, hogy ezt miért teszi.)
Minden esetre többnyire a közös megegyezéssel való
elbocsátást preferálja a munkaadó.

További kérdésem, hogy az álláskeresési támogatás abban
az esetben jár, ha rendes felmondással szűnik meg a
munkaviszonyom?
Erre vonatkozóan nem találtam információt, vagy elkerülte a
figyelmem, de szeretnék tájékozott lenni, ezért kérem a
segítségeteket ismételten.

Köszönettel:
Mirabella

Kedves Mirabella!

December elején írtál nekünk utoljára, ha azóta nincs változás, akkor 6 órás munkaköröd van, és már bőven megvan a 180 bérezett napod. És nem is akárhogyan bérezett, hiszen szép összegű  tgyás-t remélsz utána majd a 2. babókánál :)

De a jelenlegi leveledből is az derül ki, mint az előzőekből: tartasz a felmondástól… Így  nem árt, ha tisztában vagy néhány dologgal.

♦ Valóban, a munkaviszony megszüntethető a rendes felmondáson vagy a rendkívüli felmondáson kívül a munkáltató és munkavállaló közös megegyezésével. Ez utóbbi esetben – a nevéből következően – az egybehangzó akaratnyilvánításon van a hangsúly mindazokban a kérdésekben, amelyekben megállapodhatnak.

A munkavállalónak előnyös lehet, mert a munkáltató általában magasabb juttatásokat ajánl meg, mint egyéb munkaviszony –megszüntetési módnál. A rendes felmondásnál - mely a munkaviszony megszüntetése leggyakoribb módjának számít – a munkavállalót megilleti: a felmondási időre járó átlagkereset, az időarányos éves szabadság igénybe nem vett részének pénzbeli „megváltása” és a végkielégítés. Tehát ezt toldja meg a munkáltatód + 1 havi bérrel. Tudvalevő, hogy a munkáltatók azért szeretnek kicsit bőkezűbbek lenni ebben az esetben, azért „preferálják”, mert számukra ez a munkaviszony megszüntetésének „legbiztonságosabb” módja, hiszen itt – a közös megegyezésből következően nem illeti meg a munkavállalót a jogorvoslati jog, vagyis csak nagyon indokolt esetben támadhatja meg a saját maga által is aláírt megállapodást.

Éppen ezért néhány dologra nagyon oda kell figyelni!

• A közös megegyezést írásba kell foglalni.
• Nem teremthet a munkaadó olyan kényszerítő helyzetet, melyben azonnali döntésre kényszeríti a jogi kérdésekben általában járatlan munkavállalót.
• Kell, hogy maradjon idő az aláírás előtt a nyilatkozat végigolvasására, átgondolására, sőt esetleg jogi konzultációra.

♦ A másik kérdésed is nagyon fontos és előrelátó, Mirabella.

Tényleg nem mindegy ugyanis az álláskeresési járadék igénylése szempontjából a felmondás módja. Ha ugyanis a munkaviszonyt a munkavállaló szüntetné meg rendes felmondással, vagy a munkaadó rendkívüli felmondással, akkor – hiába felel meg az álláskereső a szükséges feltételeknek – az álláskeresési járadék legkorábban a munkaviszony megszűnését követő 90 nap elteltével folyósítható.

/Ha tehát egy munkavállalónak elege lesz – mondjuk – a munkahelyi körülményekből, mobbingból stb., és saját lelki épsége érdekében felmond, vagy olyan „vétséget” követ el, ami miatt a főnöke azonnali hatállyal kirúgja – 3 hónapig semmilyen ellátásra nem számíthat./

Mirabella, reméljük, ezt a tájékoztatásunkat nem kell hamarosan „alkalmaznia”  :)

Üdvözlettel, a Kismamatanoda csapata

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges