Kedves Kismamatanoda!

Nagyon köszönöm az eddigi válaszokat és most már kicsit
bátrabban számolok be az örömhírről, 10. hetes kismama
vagyok. Szóval a második gyermek november első felében
várható:)
A korábbi javaslataik alapján - végül ezt a döntést hoztam
és - visszamentem dolgozni február 1-től.
Most eljött az ideje, hogy eldöntsem, hogy meddig szeretnék
dolgozni, mert veszélyeztetett terhes bármikor lehetek a magas
vérnyomásom és életkorom miatt, így - a betegszabadsággal
kapcsolatos változások fényében - szeretném ismét a
tanácsukat kérni, nehogy néhány nap híján pórul járjak.
Szóval február 1-től a 180 nap július 31-én fejeződik be.
De szerencsére nem kell addig dolgoznom - még az új helyzetben
sem, mert az összes idei évre járó szabadságom kivehetem,
ami életkorom (37) és az első gyerek alapján 26+2 nap, de ezt
nem naptári napban kell nézni, hanem a hozzácsapodó
hétvégék is számítanak, így 06.21-e számításom szerint
az utolsó munkanapom. Így ha 06. 30-ig dolgozom, biztosan meg
lesz a 180 napom és a novemberben születő gyermek után az
erre az időszakra vonatkozó bérem után - ami egyébként
hasonlóan magas a korábbinál - kapom a tgyást. Jól gondolom?
Érdemes nagyobb vésztartalékkal számolni a 180 nap
tekintetében, vagy ez tényleg ennyire előre kalkulálható?
Sajnos a betegszabadság további 15 napját már nem tudom
kihasználni, mert 04.30-ig még korai lenne elmennem - nem
lenne meg az összességében a 180 nap és nekem a mostani
szabályozás szerint is elég jelentős veszteség, ha
táppénzen vagyok a maximáltság miatt, és nem dolgozom.
Az a kérdésem vetődött fel még, hogyha a szabadságom
(06.21-től 07.30-ig) időtartama alatt - ne adj isten valami
miatt - kórházba kerülnék, akkor maradhatok még
szabadságon, vagy kénytelen leszek táppénzt választani. Ha
kénytelen leszek táppénz ellátást igénybe venni, akkor
arról visszatérhetek még szabadságra, ha véget ér a
kórházi ellátás? Persze, lehet, hogy már megint
túlkombinálom, és a legrosszabb esetre készülök, de eddig
ez a stratégiám bevált, viszonylag kevés meglepetés szokott
érni az ilyen témákban:)
Szóval esetleg, ha ennek - a kórházi ellátásnak - a
gyanúja felmerül, lehet, hogy érdemesebb inkább még tovább
státuszban maradnom és nem kihasználni a szabadságos napokat,
vagy nem kötelező ilyenkor a táppénzhez nyúlni, maradhatok
szabin?
A csökkentett táppénzzel számolunk, nem esik jól, de most
úgy tűnik, hogy csak néhány hónapig érinti a családi
költségvetést, de emiatt is meggondolandó, hogy egy kicsit
tovább dolgozzak, ha az egészségem lehetővé teszi...
Nagyon köszönöm, hogy az édesanyámmal kapcsolatban is
felvetettek problémamegoldási lehetőségeket. Pillanatnyilag
gyes-en van, sikerült ezt számára elintézni és tényleg
sokat van Mirkóval, aki nem került bölcsödébe, hanem én
itthon dolgozom, anyukám pedig itt vigyáz rá.
Azért esett ki az ellátásból és nem kap még rendszeres
szoc segélyt sem, mert azért el kellett volna menni, miután
lejárt a munkanélküli regisztrációja, ő viszont nem tette
meg... Most abban reménykedem, hogyha a GYES véget ér, hátha
valami kedvezőbb helyzetbe kerül, hogy legalább arra az időre
van biztosítási jogviszonya, hátha ez jogalap valamilyen
ellátásra... Ha erről tudnának valamit, szívesen vennék
minden információt.

Befejezem terjengős levelem, és még egyszer nagyon
köszönöm az eddigieket és várom válaszaikat.

Üdv,
Emese

Kedves Emese!

Mi is nagyon örülünk a hírnek, és kívánjuk, hogy minden probléma nélkül hordja ki ezt a kisembert! :)

Gyorsan válaszolunk a kérdéseire, mert van gyorsan megfontolandó információ is! És idő kell a döntéshez!

♦ Ezzel is kezdjük: igaz ugyan, hogy május 1-jét követően megszűnik a betegszabadság lehetősége, de addig még tud élni vele!  A táppénzt érintő rendelkezéseket csak a 2011. április 30. után bekövetkező keresőképtelenség esetén kell alkalmazni! 

Gondolja végig: megérné most pihenni egy jó nagyot, utána újult erővel csak kibírná gond nélkül a maradék időt  :)   Ez icipici anyagi veszteséget jelentene ugyan a betegszabadság, de több lenne a hozadéka: kipihenten menne vissza, esetleg tényleg picivel tovább bírná erővel a munkát.

/Azt nem írta meg, hogy az összegyűlt szabadság kivételével kezdte-e újra a „munkát”./

♦ Természetesen bárki dönthet úgy „úri passzióból”:)), hogy a keresőképtelenség idejére nem veszi igénybe a táppénzt, ennek nincs semmi akadálya. De ha él a fent leírt lehetőséggel, akkor lehet, hogy legalább csökkenthető lesz az időtartama!

♦Most ez tűnik optimális forgatókönyvnek: ápr. 30. előtt indítandó betegszabadság (max. 15 munkanap; ezen belül tetszés szerinti), utána még munka június 21-ig, majd június 22-július 30-ig 28 nap szabadság, majd táppénz. Tulajdonképpen napra pontosan kiszámolható a 180 bérezett nap: ha február 1-jén kezdett, akkor július 30-a a 180. nap, de abból hátránya nem származhat, ha megtoldja egy héttel, „biztos, ami biztos”, mondjuk úgy, hogy a betegszabi után képes lesz június végéig dolgozni, és csak utána indítja a szabadságot :)

És igen: ha megvan újra a 180 bérezett nap, akkor újra plafon nélküli lesz a tgyás!

♦ A nagymama hogy bírja az unokázást? Bár csak nemrég kezdte, és úgy könnyebb, ha Anya a közelben dolgozik…

A gyes most valóban nyugdíjszerző idő számára, de további ellátásokhoz semmilyen „jogalapot” nem jelent. Jó lenne, ha mindenképpen visszajelentkezne a Munkaügyi Központba. Ha regisztráltatja magát újra, akkor egy év múlva kérheti az aktív korúak ellátását.

Hogy melyiket (bérpótló juttatást vagy rendszeres szociális segélyt), nem tudjuk megmondani, mert nem tudjuk, hány éves. (Bár rendszeres szociális segélyről írt a levélben.) Ezt fontos lenne tudnunk a további „ötleteléshez”!

Írja meg, Emese!

Nos, mit szól a válaszokhoz? Reméljük, kellően megnyugtatóak! :)

És várjuk a jelzéseket, visszajelzéseket!

Addig meg élvezze a „csodát”! :) Azt hogy miközben itt „kint” a leghétköznapibb dolgok történnek, csörög a vekker, el kell menni bevásárolni, rossz filmet látunk a moziban stb. , addig a pocakjában növekszik a Babuka, akinek lesz szempillája is, és akinek a vérmérsékletét hamarosan sejteni fogja :)

Élje meg boldogan ezt a visszahozhatatlan időszakot, Emese!

Ha a tájékoztatással hozzájárulhatunk a nyugalmához, kérdezzen!

Üdvözlettel,

a Kismamatanoda

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges