Sok kismamánk jelezte, hogy szabályosan fél az újbóli munkába állástól, úgy érzi, mintha légüres térbe kerülne vissza. Elsősorban abban próbálunk segíteni, hogy hogyan tudjuk megelőzni ennek a helyzetnek a kialalkulását.

KAPCSOLATTARTÁS

♦ Az egyik legfontosabb feladat a kapcsolattartás a munkahelyünkkel, ami nem is olyan egyszerű, különösen egy kezdő kismamának, aki a pelenkázás-szoptatás-fürdetés körforgásában lassan már csak azt tudja, hogy ő „anya”. Pedig nagyon fontos lenne, hogy még a szülés előtt tudatosítsuk, hogy Babóca megszületésével még nagyobb súlya lesz az életünkben a munkahelynek, ha egzisztenciális biztonságot akarunk teremteni. Nagyon fontos ugyan, hogy milyen popsikrémet használjunk, vagy hol olcsóbb a pelenka, de struccpolitika, ha közben teljesen elfeledkezünk a munkahelyünkről, ahelyett, hogy megpróbálnánk megőrizni azt a helyet, ahová 2-3 év múlva vissza akarunk térni.

-         A kapcsolattartás legelemibb módja, ha viszonylagos rendszerességgel felhívjuk a kollégáinkat, és nem várunk arra, hogy ők hívjanak minket: a munka és az egyre nehezedő életkörülmények miatt nem biztos, hogy tartósan számon tudják tartani a volt kollégákat is. Ezt ne vegyük sértésnek, inkább eresszünk meg néhány vidám kakukkolást.

-         A munkahelyek különbözőek. Valószínűleg azok vannak kevesebben, ahol számon tartják a kismamákat is, és megpróbálják bevonni őket, legalább a munkahelyi rendezvényekbe. De ha mi nem ilyen helyen dolgozunk, mi is jelezhetjük, hogy részt kívánunk venni ezeken.

-         A gyerkőccel való látogatások jó hangulatúak szoktak lenni, és ha rendszeresek, akkor remekül fenntartják a folyamatosságot.

-         Ugyanezt a célt szolgálja, ha pl. kör e-mailben küldünk fényképet a kislányunkról/kisfiunkról, magunkról, a családról – néhány jópofa kommenttel

-         Ezt akár közösségi oldalakon is megtehetjük, de ne feledkezzünk el arról, hogy nagyon nem mindegy, hogy milyen képet mutatunk magunkról kifelé. Régebben a magánélet zártsága vagy fogalmazzuk úgy, hogy kevésbé nyilvános volta védettséget is jelentett. Most viszont minden, ami megjelenik rólunk akár ezeken a közösségi portálokon, plusz információ – de mindenkinek! Nemcsak a barátainknak, közeli ismerőseinknek, hanem pl. a munkáltatónknak is. (Nem véletlen, hogy a hr-esek a jelentkezőket ezeken a helyeken is „tesztelik”.)

A MUNKAVÁLLALÓI IDENTITÁSUNK MEGŐRZÉSE

♦  Biztos, hogy a baba születése a legtöbb nőben átrendezi a preferenciákat, megváltozik a munkához, a karrierhez való viszony is. Kivételes esetektől eltekintve, amikor a nő főállásban vállalja az anyaságot, kénytelenek vagyunk váltott szerepekben élni, és legkésőbb a gyermekgondozási idő elteltével újra felkészült munkavállalóként helyt állni.

És itt adódik az újabb probléma: a kismamák nagy része nem is a szüléskor, hanem az azt sokszor megelőző táppénz alatt megnyomja a „Delete” gombot, és nem akar tudomást venni életének erről a szeletéről, amit megtehet maximum 3 évig, feltéve, ha önsorsrontó módon a saját esélyeit akarja csökkenteni.

Ha biztosítani akarjuk a helyünket a munkáltatónál, akkor érdemes

-         megkérni egy-két kollégát, hogy folyamatosan tájékoztasson minket a benti változásokról (más helyre költöztünk, más lett a csoportvezető, fölvettek egy új kollégát, bővült a géppark stb. stb.)

-         érdemes nyomon követni a változásokat a saját szakterületünkön akár neten, akár szakkönyvekben – nem stréberség, önvédelmi technika:)

-         ha van bennünk elég energia és motiváció, azon is elgondolkodhatunk, hogy az otthon töltött éveket hogyan lehet felhasználni továbblépésre – képzéssel, tanfolyammal, nyelvtanulással stb.

-         És végül, de igen hangsúlyosan: sokat foglalkoztunk tájékoztatóinkban a kismamák munkajogi védelmével, de ahogy ott is kiemeltük, a kismamának (esetenként a kispapának) nemcsak jogai vannak, hanem kötelezettségei is. Pl. bejelentési kötelezettsége – érdemes, „kifizetődő” a munkáltató érdekeit is figyelembe véve, időben szólni, hogy mikor akarunk újra munkába állni, így a munkaadó tud tervezni, és jó esetben azzal a kollégával sem tolunk ki nagyon, akit a helyünkre vettek fel…

Tudjuk ám, ezek nagyon általános tanácsok, hiszen munkahely és munkahely között óriási különbség lehet, nem lehet mindenhol és minden esetben ilyen harmonikusan intézni a kapcsolat „karbantartását”. Éppen ezért kívánunk kellő rugalmasságot, türelmet, hogy mindig megtaláljátok a helyénvaló megoldást!

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges