A Munka Törvénykönyve 138. paragrafusának (5a) bekezdésében két „újdonság” is megfogalmazódik, mindkettő korrekt és kedvező. Idézőjelek közé azért került az újdonság szó, mert voltaképpen implicit módon (tehát burkolt, nem kifejtett formában) eddig is benne voltak a jogszabály szövegében, most viszont explicit, tehát világosan kimondott lett mind a két „követelmény”.

♦ Az egyik a munkavállaló kötelezettsége.

Eddig is világos volt, következett a munkavállaló együttműködési kötelezettségéből, hogy „időben” be kell jelentenie a munkáltatójának az újbóli munkába állási szándékát. A kismamák többsége jól tudta, hogy egyrészt: ha a helyére felvettek valakit, vele szemben is „emberi formában” kéne eljárnia a munkáltatónak, másrészt: ha empatikusan belegondoltak ennek a helyettesítő kollégának a helyzetébe, nyilván nem vállalták föl, hogy egyik napról a másikra közöljék vele, hogy nincs munkája. Voltak viszont olyan szituációk, különösen kevésbé harmonikus munkaadó-munkavállaló viszonylatokban, hogy a munkavállaló kismama csak a jogaival kívánt élni, s mivel semmi nem kötelezte, hogy a fizetés nélküli szabadsága megszüntetését mielőbb bejelentse, az utolsó pillanatra hagyta azt, sokszor kíméletlenül nehéz helyzetbe hozva a munkaadót (ez is volt a szándéka!), de a helyettesítő kollégát is (ez viszont nem volt „bekalkulálva”).

Ezt a helyzetet is tisztába teszi ez a paragrafus-bekezdés. A kismamának be kell jelentenie a visszatérési szándékát:http://www.kismamatanoda.hu/jogszabalyok/a-kismama-bejelentesi-kotelezettsege-ujboli-munkaba-allast-megelozoen

♦ Lehet, hogy sokatokat meglep, de bizony nagyon fontos újdonság annak a kimondása, hogy a kismama visszatérési szándéka esetén a munkáltató köteles foglalkoztatási kötelezettségének eleget tenni.

Hány esetben kértek tanácsot tőlünk kismamák, akiket próbáltak visszaküldeni a munkáltatóik babázni, mondván, most van a helyükön valaki, megszűnt a munkakörük, nehéz anyagi helyzetbe került a cég stb.!

És nem volt egyszerű a helyzetük, mert külön paragrafust, amely kimondta volna világosan, hogy a munkáltatónak vissza kell vennie a kismamát, hiába kerestünk volna, mert nem volt.

Egyértelműen következett ugyan a munkáltató – a Mt. 102. §-ában megfogalmazott – foglalkoztatási kötelezettségéből (azaz abban az esetben, ha a munkavállalónak érvényes munkaszerződése van - mint ahogy a szülőnek a fizetés nélküli szabadság alatt -, és jelzi a munkába állási szándékát – a kölcsönös együttműködés szabályait betartva! -, akkor a munkáltatónak kötelessége, hogy megteremtse a körülményeket, hogy a szülő mielőbb munkába állhasson), mégis ennek explicit, paragrafusban félreérthetetlenül kimondott volta nélkül, sokszor küzdelmet  jelentett a munkába állás érvényesítése.

Nos, ez a harci helyzet szűnt meg, mert a 138. paragrafus (5a) bekezdése végre leszögezi, hogy a munkáltató a munkába állási szándék bejelentésétől számított, legfeljebb 30/60 napon belül köteles eleget tenni foglalkoztatási kötelezettségének.

http://www.kismamatanoda.hu/jogszabalyok/a-munkaltato-foglalkoztatasi-kotelezettsege-a-fizetes-nelkuli-szabadsag-megszakitasa-es

♦ Két megjegyzés az eddigiekhez.

1. Nem ajánljuk a továbbiakban sem a telefonos „szándéknyilatkozatot”. Vagy személyesen kell bevinni a munkahelyre a bejelentést, és a másodpéldányt – átvételi elismervényként – megőrizni, vagy ajánlott-tértivevényes levélben továbbítani a munkáltatóhoz.
2. Már halljuk a kérdést J, na jó, jó, kötelessége, de mi van, ha „akarja, de mégsem tud” visszavenni a munkáltatód? Ez esetben a szabályozás változatlan: ha a munkáltatód a működési körében felmerült okból mégsem tud munkát biztosítani, akkor az emiatt kieső munkaidőre személyi alapbér (állásidőre járó bér) illet meg.

Még nem fogytatok ki a kérdésekből, tehát folytatjuk :)

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges